2010. március 25., csütörtök

Beszédtörténetek a szerelemről

Ennek a szállodának a csendje visszhangzó, közömbös, őrjítő. Fürdőkádak leeresztett vizének távoli mormolása. A bútorok, a lámpák ostobák. Nincs itt semmi barátságos, ami átmelegítene.

Mikor az ujjam véletlenül... - olyan belső beszéd, amelyet a vágyott lény bőrével való lopott érintkezés vált ki.

A nyelv olyan mint a bőr: szavaimmal a másikhoz dörgölőzöm, mintha csak a szavak az ujjaimat helyettesítenék, vagy mitöbb, mintha az ujjak szavaim meghosszabbításai volnának

- Roland Barthes -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése