A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idéz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idéz. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 17., kedd
2011. április 11., hétfő
2011. március 29., kedd
Right now
All this feels strange and untrue
And I won't waste a minute without you
My bones ache, my skin feels cold
And I'm getting so tired and so old
And I won't waste a minute without you
My bones ache, my skin feels cold
And I'm getting so tired and so old
2011. március 25., péntek
A legjobb tea amit valaha ittam!
Ez a tea megérdemel egy bejegyzést! Nemrég kaptam két filtert egy nagyon kedves barátnőmtől, és egy ideje megfeledkeztem erről a különleges ajándékról. Ma került ismét a kezembe, így az egyiket rögtön el is készítettem. Amikor a forró vizet ráöntöttem a filterre azt hittem belebolondulok a kellemes rózsa illatba. (Ez így a tavasz beköszöntével még inkább jól esett.) Amíg ázott végig csak szagolgattam. :) Aztán a fekete teához szokásos adag cukor, és jöhet az első kóstolás.. Szó szerint semmit nem éreztem annyira forró volt. Vártam, fújtam... Aztán mikor újra megkóstoltam majd hanyat vágódtam a rózsa ízétől. Ez a tea egyszerűen fantasztikus. Sokat gondolkodtam rajta, hogy tegyek-e tejet bele, vagy ne, de végül is úgy döntöttem kipróbálom azzal is, ha már van még egy filter. Maximum, ha elrontom, van még egy esélyem élvezni az ízét. Hát nem romlott el. Sőt! Krémes rózsás teát kaptam, ami észbontóan finom! A leges legjobb tea, amit valaha ittam, ez biztos!
A Twinings erről a teáról:
We love a bit of romance. And there are few things more romantic that a bouquet of roses. That’s why we like a cup of Rose Garden tea when we’re day dreaming of our ‘Mr Darcy’. With its elegant floral fragrance blended with refreshing black tea, who needs a dozen? Just one perfect pot will do.
Abbam mindenképp igazuk van, hogy ez egy tökéletes tea.
2011. március 16., szerda
"Hasznaljuk helyesen a kokárdát, de mi a helyes?"
A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók: a zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére.
A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani.
Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kokárda
Más vélemények:
"Az ügyben megkerestem Hermann Róbert történészt is, aki a dologról először Katona Tamástól hallott, valamikor 1994 körül; neki pedig Olaszországban mondták ezt egy hivatalos látogatáson. Ami kokárdát Hermann a korszakból ismer, ott mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.
Zászlótörténész kolléganője szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak. Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két korabeli Vasvári-ábrázolást talált, amin van kokárda is; miután azonban ezek litográfiák, nemigen lehet megállapítani, milyen a színsorrend. “De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld” – írja.
Kérdésemre, hogy a hagyományőrzést vagy a szabályt tartja fontosabbnak, azt válaszolta: ő maradna az eredeti formánál, ugyanis “mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom” – írja."
Forrás: http://www.urbanlegends.hu/2010/04/hasznaljuk-helyesen-a-kokardat-de-mi-a-helyes/
---------------------------------
Nos szerintem mindenki úgy hordja ezen felül, ahogy szíve diktálja. Nekem a piros kívül mutatósabb, és meg lettem győzve, hogy a szabály az nem is olyan fontos szabály. :)
A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani.
Manapság téves történelmi berögződések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.
Más vélemények:
"Az ügyben megkerestem Hermann Róbert történészt is, aki a dologról először Katona Tamástól hallott, valamikor 1994 körül; neki pedig Olaszországban mondták ezt egy hivatalos látogatáson. Ami kokárdát Hermann a korszakból ismer, ott mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.
Zászlótörténész kolléganője szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van farka a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak. Hermann rögtönzött ikonográfiai kutatása során csak két korabeli Vasvári-ábrázolást talált, amin van kokárda is; miután azonban ezek litográfiák, nemigen lehet megállapítani, milyen a színsorrend. “De nekem úgy tűnik, hogy inkább a piros volt itt is kívül, s belül a zöld” – írja.
Kérdésemre, hogy a hagyományőrzést vagy a szabályt tartja fontosabbnak, azt válaszolta: ő maradna az eredeti formánál, ugyanis “mégiscsak így hordták-hordjuk 162 éve. No és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a ‘heraldikai tévedés’ tudatos volt. Vagyis hogy a kokárdát hordók ilyen módon kívánták kifejezni a rokonszenvüket az olasz forradalmi egységmozgalommal. De ez csak feltételezés, bizonyítani nem tudom” – írja."
Forrás: http://www.urbanlegends.hu/2010/04/hasznaljuk-helyesen-a-kokardat-de-mi-a-helyes/
---------------------------------
Nos szerintem mindenki úgy hordja ezen felül, ahogy szíve diktálja. Nekem a piros kívül mutatósabb, és meg lettem győzve, hogy a szabály az nem is olyan fontos szabály. :)
2011. február 16., szerda
Őket meg kell ismerni
Amy MacDonald - a skót származású énekesnő 2007-ben tűnt fel. Akkori nagy slágere a This Is The Life című szám (amit már biztosan hallott mindenki rádióban vagy TV-ben), de most az új albumról hoztam egy számot. Szerintem hangját és kiejtését tekintve egyaránt mondható különlegesnek és egyedinek.
Akikkel még szintén "kötelező" megismerkedni az a Florence + The Machine. A zenéjük magáért beszél. A britt banda előadásmódjában a hatáskeltésre koncentrál, és zenéjükből kihallatszik az angolzsász-garázs-punkrock. A honlapjuk is szó szerint lélegzik, annyira eleven a zenéjük.
Az énekesnő a zenéjükről: „A zene egy varázslat, ahol nincsenek áldozatok. Egy olyan öngyilkosság, amiben soha nem halsz meg, ami felpörget, az egekbe emel, és elröpít valahová. Azt akarom, hogy ha az én zenémet hallgatod, úgy érezd magad, mint amikor élvezed a napsütést, de leég a hátad, amikor úszol a tengerben, de közben nem kapsz levegőt. Ez egy olyan életérzés, ami ellenállhatatlan, de egyben megsemmisít, ami teljesen körbe kerít, és nem tudsz szabadulni tőle, mint az első szerelem, ami felrobbantja a szíved és kiégsz benne.”
Akikkel még szintén "kötelező" megismerkedni az a Florence + The Machine. A zenéjük magáért beszél. A britt banda előadásmódjában a hatáskeltésre koncentrál, és zenéjükből kihallatszik az angolzsász-garázs-punkrock. A honlapjuk is szó szerint lélegzik, annyira eleven a zenéjük.
Az énekesnő a zenéjükről: „A zene egy varázslat, ahol nincsenek áldozatok. Egy olyan öngyilkosság, amiben soha nem halsz meg, ami felpörget, az egekbe emel, és elröpít valahová. Azt akarom, hogy ha az én zenémet hallgatod, úgy érezd magad, mint amikor élvezed a napsütést, de leég a hátad, amikor úszol a tengerben, de közben nem kapsz levegőt. Ez egy olyan életérzés, ami ellenállhatatlan, de egyben megsemmisít, ami teljesen körbe kerít, és nem tudsz szabadulni tőle, mint az első szerelem, ami felrobbantja a szíved és kiégsz benne.”
2010. július 3., szombat
Édesburgonya
"Ez a hosszúkás, édes-fűszeres ízű trópusi zöldség, másik nevén batáta, Dél-és Közép-Amerikában őshonos. Vitaminokban (A, C, B6) és szénhidrátban gazdag. Elkészítési formája változatos: főzhetjük, süthetjük, piríthatjuk, pépesíthetjük. Elsősorban pulyka- és sertéshúsból készült fogások mellé illik." - nosalty.hu
Már régóta kíváncsian nézegettem a nagy boltokban az édesburgonyát, vagy más néven batátát. A tegnap anyukámmal rászántuk magunkat, és a Real-ban be is szereztünk 3 darabot. Külalakra úgy néz ki, mint egy bazi krumpli színű sárgarépa. Megpucolva még mindíg leginkább ahhoz tudom hasonlítani. De elkészítve szerintem olyan mint egy jól megérett édes sütőtök. Szerintem nagyon finom, és (legalább!) egyszer az életben ki kell próbálni.
Pucolás után felkozkáztam, és egy nagyobb edényben olivaolajat adtam hozzá, meg sót, frissen darált fekete borst és szerecsendiót. Bele egy grill zacskóba, amibe tettem még egy tojás méretű hagymát és 3 fokhagymát. 30 perc alatt puhára sült/párolódott. Hozzá sült marhaszeletek kerültek a tányérra és kész is az ebéd.
Bon apentit! :)
Már régóta kíváncsian nézegettem a nagy boltokban az édesburgonyát, vagy más néven batátát. A tegnap anyukámmal rászántuk magunkat, és a Real-ban be is szereztünk 3 darabot. Külalakra úgy néz ki, mint egy bazi krumpli színű sárgarépa. Megpucolva még mindíg leginkább ahhoz tudom hasonlítani. De elkészítve szerintem olyan mint egy jól megérett édes sütőtök. Szerintem nagyon finom, és (legalább!) egyszer az életben ki kell próbálni.
Pucolás után felkozkáztam, és egy nagyobb edényben olivaolajat adtam hozzá, meg sót, frissen darált fekete borst és szerecsendiót. Bele egy grill zacskóba, amibe tettem még egy tojás méretű hagymát és 3 fokhagymát. 30 perc alatt puhára sült/párolódott. Hozzá sült marhaszeletek kerültek a tányérra és kész is az ebéd.
Ez az ananászos fotó úgy került ide, hogy tegnap az is került a kosárba, úgyhogy ma friss ananász volt az előétel. Isteni íze van. Aki egyszer kóstolja, az rájon, hogy a konzerv csak valami ócska szétáztatott utánzat, aminek köze sincs az igazi ananászhoz.
Bon apentit! :)
2010. június 27., vasárnap
2010. május 31., hétfő
Exposure
A fotográfia hatalom. A fényképezőgép olyan erős eszköz, amely képes megváltoztatni a világról kialakult képünket. Aki fényképezőgépet vesz a kezébe, lehetőséget kap arra, hogy műalkotást hozzon létre, kérdéseket vessen fel, megossza másokkal a szépséget, felfedje az igazságot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)