2011. július 31., vasárnap

Nagymamám darázsfészke avagy az igazi vajas darázsfészek


Elég rég szemezek már a darázsfészekkel. Nagyon rég kívántam. Tegnapelőtt barátnőmmel nekiálltunk megsütni. Sajnos az élesztővel gondok akadtak, ezért kicsit rágós lett, de ha ezzel nem lett volna gond finom puha foszlós lett volna.


Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 dkg élesztő
3 dkg cukor
3 tojás
2dl tej
csipet só 
Töltelék:
15 dkg margarin
5 dkg cukor
Locsolni:
2 dl tej
3dkg cukor

Elkészítés:
Felfuttatjuk az élesztőt langyos tejben, és belekeverjük a tojással a lisztbe. Jól összegyúrjuk, majd fél centi vastagra kinyújtjuk. A töltelékhez elkeverjük a margarint és a cukrot, majd rákenjük. Feltekerjük mindezt, és 4,5 cm-es darabokra vágjuk. A tepsibe lábra helyezzük őket, 1cm távolságra egymástól.
10-15 perc sütés után meglocsoljuk a cukros tejjel, és ezután 10 percenként locsolgatjuk a darázsfészkeket amíg megsül.

38

[38/365] Provocation / Provokáció

2011. július 25., hétfő

32/365 Hársfa tea

[32/365] Tea time / Tea idő

"Fish Burger"

Azért van idézőjelben, mert inkább szendvics, csak nem tudtam hogyan nevezzem. Kép nincs, mert este készítettem, és nem volt ideális a fény, hogy lekapjam, de egy kis fantáziával könnyen elképzelhető.

Hozzávalók (szendvicsenként):
1 magos zsömle
3db hal rudacska
házi majonéz
1 közepes savanyó uborka
3 szelet paprika
3 szelet paradicsom

Elkészítés:
Megsütjük a hal rudakat pár csepp olajon lefödött teflon serpenyőben. A félbevágott zsemlékre alul majonézt teszünk, rá az uborkát és a hal rudakat, majd ismét majonéz és erre jön a paradicsom meg a paprika. Ajánlott körbe csomagolni alufóliával vagy fóliával ugyanis szét fog csúszkálni, vagy csöpögni, és így kényelmesebb enni. A szalvétát azért nem ajánlom, mert könnyen szétázik és elszakad.

Tusványos

[26/365] Festival Feeling / Fesztiválos érzés

On the road again / Ismét úton

Drag! / Húzd!

[27/365] Couple / Pár

[28/365] Red / Piros

[29/365] Curly / Göndör

E

[31/365] Layers / Rétegek

2011. július 18., hétfő

flickr PRO


Mától hivatalosan is flickr PRO felhasználó lettem kerek egy évig. Már nagyon rég idegesítette, hogy kellene frissíteni, mert 170 kép után kiírta, hogy 200ig tölthetek csak fel. Ez persze a 365 napos projektemnek nem jött volna túl jól, ezért rászántam magam, és most már PRO vagyok. :) 25$ egy évre, ami nem sok szerintem. Megéri. :)

Sokáig gondban voltam a fizetéssel. Nem nagyon igazodom el a PayPal-en, és eddig csak ezt a megoldást láttam. De most vettem észre, hogy MasterCard és Visa kártyákkal is lehet úgymond "updatelni". Be ütöttem a kártya számot, a biztonsági kódot, ami a kártya hátán levő számokból az utolsó 3, plusz a számlázási címet, és kész is voltam. Azt írta, hogy 24 órán belül jelenik meg a PRO, de azonnal megjelent. :)

Remélem hasznos lesz ez másnak is. :)


2011. július 11., hétfő

18/365 Pakolok és új kenyérke sült

Pakolok.. Két hétig nem jelentkezem, mert utazok, táborozok. :) Napsütéses heteket minden erre járónak! :)

[18/365] Packaging/Pakolás

Búcsúzóul azt elárulom, hogy ma is sütöttem kenyérkét. Hasonló volt a tegnapihoz, csak jobb picit. :) Első kelesztés tegnap estétől ma reggelig tartott, aztán újragyúrtam 10 percig, megformáztam, bekentem olajjal és hagytam kelni egy órát. Közben előmelegítettem a sütőt. Mikor megkelt kb. duplájára, ment be fél órára. Amikor az idő lejárt kivettem, konyharongyba tekertem és hagytam kihűlni. Az olaj igazából nem segített a kinézetén, úgyhogy azt elhagyom ezentúl, viszont jobb volt, hogy ma reggel gyúrtam és formáztam, mert sokkal lágyabb lett a belseje. Szivacsosabb. A tegnapi kicsit masszív volt ehhez képest. Kíváncsi lennék "másnaposan" milyen, de nem tartott még addig. Szerintem morzsálódós. Amit még fontolóra kell vennem, hogy egybe süssem nem két cipóban. Ha hazajövök még kísérletezgetek.

2011. július 10., vasárnap

Rövid fotós séta Tusnádon





I love these lines / Szeretem ezeket a vonalakat





Roppanós kenyérkém :) + 17/365

Jó pár évvel ezelőtt olvastam először a Francia Kenyér című könyvet, és akkor eldöntöttem, hogy ha a fene fenét eszik is nekifogok kenyeret sütni. Na de ez nem megy ilyen könnyen. Itthon nem akartam kísérletezni, mert apukám amolyan sporlós ember, és könnyen ráfogta volna kenyérkísérleteimre, hogy pazarolok. Így egyszeri (mondanom sem kell, türelmetlen és félresikerült) próbálkozásom után feladtam.


Mikor elköltöztem itthonról gondoltam, hogy na most eljött az én időm. Egy alkalommal rögtön a közepébe vágtam, amikor (azt hiszem) teljes kiőrlésű lisztből akartam roppanós, illatozó kenyérkét sütni. Kicsit nedves volt, és egyáltalán nem roppanós, de az enyém volt. Mindemellett borzasztóan édes... De jó pontnak megemlíteném, hogy rozmaringos volt, ami azért nagyot emelt az amúgy is alig pislákoló fényén. Párom akkor illedelmesen mondta, hogy egész jó, de mindketten beláttuk, hogy a kenyérsütésemen még van mit csiszolni.

[17/365] My crispy bread / Roppanós kenyérkém

Néhány hete ismét rám kacsintott a Francia Kenyér a könyves polcról. Nem volt mit tenni, újra nekiestem. Minden oldalt bejelölgettem lelkiismeretesen, ahol bármilyen recept fellelhető. (Csak úgy zárójelben mondom, hogy a recepteken kívül a történet, és az írónő stílusa is megragadó. Viszont a receptek hatalmas bónusz...) Na ekkor már tudtam, hogy ezt a kenyeret nekem is meg kell sütnöm, amit a főhősnő. Az eredmény a képeken látható. Sokat tapasztaltam, és rájöttem, hogy még mindenképp kell kísérleteznem, mert nem vagyok elégedett vele. Feladni nem akarom, mert annál sokkal jobban élveztem, mint hogy erről lemondjak. Párom nagyon kedvesen megdicsért. Idézem: "Ezt hogy csináltad? Ez kenyér. Te sütöttél még máskor is kenyeret?"
 Aztán persze kisütöttük, hogy van mit csiszolni rajta, de most már az eredmény hasonlít a kenyérre. Egyedüli negatívum, hogy ilyen kicsiket csináltam, és "unalmas/fárasztó" a kis szeleteket három falat után ismét kenegetni. Annyira jónak találta, hogy azt mondta, hogy az anyukája is meg kell kóstolja. Kíváncsi vagyok a véleményekre...


Bár leírom ide most a receptet, mégis azt mondom, hogy érdemes lesz ezzel még kicsit várni, amíg tökéletesítgetem a receptet. Az biztos viszont, hogy megéri kenyérkét sütni, mert nagyon jó illat van amíg kel, és amikor sül is. És amikor kiveszed a friss meleg ropogós (!!) kenyeret a sütőből az mindent megér.


Recept a Francia Kenyér c. könyv alapján (fél adag):

Hozzávalók:
3 bögre liszt
1/4 csomag élesztő
1/2 e.k. cukor
1 bögre meleg víz
1/2 e.k. só

Elkészítés:
Az élesztőt és a cukrot a langyos vízzel egy nagyobb tálban elkeverjük. Hagyjuk éledezni, amíg kimérjük a lisztet. Kanállal kis adagokban hozzákeverjük az élesztős vízhez a lisztet. Mikor már összeállt kiborítjuk a munkafelületre, és 10 percig gyúrjuk. A sót csak a végén gyúrjuk bele, mert különben megkeményíti a tésztánkat. Mikor kész vagyunk a gyúrással 1 órát szobahőmérsékleten kelesztjük. Ezt követően újra átgyúrjuk, megformázzuk, és tepsibe tesszük. (itt a könyv szerint ha jól értettem háromnegyed órát kellene még keleszteni) Én ezután el kellett menjek itthonról, úgyhogy másnap reggelig a hűtőben pihent a tésztám. Reggel amíg felmelegedett a sütő 230 fokra, addig a tésztám is szobahőmérsékletű lett, és  210 fokon 20-30 perc alatt megsült.
Amit a jövőben másképp próbálnék meg az az, hogy az első és második kelesztés közt ne hagyjak ekkora időt. Plusz ha ugyanígy nem lesz időm megsütni aznap mikor elkészítem, akkor csak másnap reggel gyúrnám át, és akkor formáznám. Onnan kezdve még 1-2 órát keleszteném, és úgy be a sütőbe.
Sajnos nem lett fényes, bár azt olvastam, hogy ahhoz meg kell locsolni vízzel, ami meg is volt, és mégsem lett fényes, úgyhogy második gyúrás után, de formázás előtt megforgatnám kevés olíva olajban.
A továbbiakban ki fogom még próbálni fűszerekkel, pirított hagymával, paradicsommal, olíva bogyóval, magokkal, és megpróbálom a kovászt meg a szárított élesztőt is. Össze akarom vetni, hogy melyik hogy teljesít, és milyen ízt ad.
És végül egy utolsó tipp, amit nagymamámtól lestem el, és halványan élt még az emlékeimben az az, hogy ő a meleg kenyereket mindig konyharuhába csomagolta amikor kivette a kemencéből. Mindig jól le voltak takargatva több réteg ronggyal és takaróval. Nem tudom az miért van, de ha régen így csinálták biztos oka volt, úgyhogy nem ronthat rajta.