Hagyományos, igazi, házi krumplis kenyér kovásszal

Ma reggel megsütöttem a számomra igazi, és hagyományos házi krumplis kenyeret. Olyan illatos, és roppanós, amilyet csak képzelni lehet. :) Amikor megütögetem csodás hangja van. Kívül ropogós, belül nagyon puha, és olvad az ember szájában. Nekem ilyen az igazi kenyér. És végre sikerült megcsinálni megannyi fuccsba ment próbálkozás után.

Kovásszal készítettem. Még hét elején elkezdtem készítgetni a kovászom, mert tudtam, hogy ma akarom megsütni. És azt kell mondanom, hogy utol sem érik ezt a kenyeret az élesztős kenyerek.
Persze a kovász készítést nem a levegőből vettem, hanem Limarától tanultam. Kísérletezgettem, és más oldalakat is átnéztem. Így kifejlesztettem az én kovászom.

Kovászhoz hozzávalók:
5g friss élesztő
liszt
langyos víz

Elkészítés:
Az élesztőt 2 csapott e.k. lisztet és 2 e.k. vizet jó alaposan elkeverjük, és hagyjuk a konyhapulton kelni. Akkor jó, hogyha duplájára nőtt. Ekkor (kb. 2-3 óra) újra hozzákeverünk lisztet és vizet 1-1 kanállal. Hagyjuk estig felfutni, majd ismét hozzákeverünk 1-1 evőkanál lisztet és vizet. Ezt ismételjük 2-3 napig. A második nap felénél már nyugodtan betehetjük a hűtőbe, és csak reggel és este etetgessük. Akkor jó a kovászunk, ha tele van buborékokkal, kb. duplájára dagadt. Ekkor élettel teli. Íze savanykás és erjedt, illata is hasonló.

Ezzel a kovásszal készült el a kenyérke.

Hozzávalók:
400 g liszt
200-250 g kovász
2 dl  enyhén langyos víz (kovász állagától függően kevesebb is elég lehet, vagy kellhet még)
2 db főtt krumpli

Elkészítés:
Odatettem a krumplikat főni, majd kimértem a lisztet és a vizet. A lisztre rákanalaztam a kovászt, és hozzáöntöttem a víz felét. Nem kevertem össze, csak összeráztam kicsit, és hagytam a pulton amíg megfőtt a krumpli. Még melegen megpucoltam, és villával összetörtem, de addig nem kevertem bele a lisztes kovászos masszába, amíg épp langyosra nem hűlt, különben megégeti a kovászt, és sosem lesz jó. Ezután jól összedolgoztam az alapanyagokat. Akkor van jól, ha nem ragad már a kézre. (ha úgy látjuk kell még list, akkor tegyünk hozzá, de ne legyen túl kemény a tészta, úgyhogy csak csínján a liszttel) Letakartam egy tiszta konyharuhával, és hagytam éjszakára a pulton.
Mikor felkeltem, és kimentem megnézni a tésztámat akkor láttam hogy tele van lyukacskákkal. Az éjszaka biztosan megkelt duplájára, és visszaesett, mert a konyharuha bele volt ragadva reggelre.
Most jön a neheze, mert épp csak át kell gyúrni, és óvatosan lisztet adagolni hozzá, amíg formázható lesz. A nehéz ott van, hogy eltaláljuk az állagát. Amikor nem is túl nedves, de nem is kemény.
Én úgy csináltam, hogy az edény oldalán liszteztem, és folyamatosan kintről befele választottam le a faláról. Így több kört is megtettem, amíg már nem nagyon ragadt vissza, és az alját is fel tudtam szedni. (kb. 100-15ö g liszt még belement) Nagyon gyengén egy kézzel átgyúrtam a tésztát, de nem akartam ezt a tökéletes szerkezetet elrontani.
Begyújtottam a sütőbe, hogy melegedjen fel 230 fokra. Beleborítottam a tésztámat egy jénai edénybe, és ott várta amíg a sütő elég meleg lesz. Közben még kelt.
Mikor a sütő eléggé felmelegedett akkor ment be a kenyérke, visszavettem 210 fokra és 50 perc alatt megsült.

Az eddigi kenyérsütések közül ez lett a legeslegtökéletesebb eredményem. Nem tudom, hogy a jénainak, a krumplinak, a kovásznak, vagy a pulton való kelesztésnek köszönhető, de az eredmény csodálatos. Holnap egy teljes kiőrlésű kenyeret készítek (reményeim szerint magokkal). Kíváncsi vagyok arra is, mert abban teljes kiörlésü lisztből lesz kovász.

Eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy a tökéletes kenyeret elsőre nem lehet megsütni, úgyhogy senki ne csüggedjen, ha nem sikerül olyanra amilyenre szeretné, mikor először süt. Ide is tapasztalat és rutin kell.